Információ, sajtókapcsolat:

Blau Zsuzsanna
marketing kommunikációs vezető
zsuzsanna.blau@maven7.com
+36 30 210 4830

Friss topikok

Twitter

Kövess minket a Facebookon is!

Hálózatokhoz, hálózatkutatáshoz kapcsolódó információk, tanulmányok.

2009.01.30. 22:17 ntwrk.blog

Jazz zenészek együttműködési hálózata

Címkék: jazz zenei hálózatok

Az előadás a Zenei Hálózatok című konferencián http://mokk.bme.hu/zeneihalozatok hangzott el 2008. október 11-én, pontosan így lett meghirdetve. A bemutatott modell részben kapcsolódik a Berlini Friei Universität Osteurope-Institute kezdeményezte, Jazz im „Ostblock” címmel tavaly indult társadalom és zenetörténeti kutatási programhoz,[1] ami a közép-európai régióra fókuszáló nemzetközi összehasonlító történeti kutatási program. Célja, hogy részben társadalomtörténeti források, módszerek segítségével leírja (megértse) a II. Világháború utáni kelet-európai – ezen belül a magyarországi – jazz-kultúrát, annak közönségét, a jazz-klub élet tereit, funkcióját, a mindennapi emberek életében betöltött szerepét, illetve egyes irányzatainak a hivatalos kultúrához (hatalomhoz) való viszonyát. Mindezt a vizsgált korszak nemzetközi, hidegháborús erőtérébe és keretbe ágyazva, az amerikai adminisztráció által tudatosan használt kulturális fegyvereként is értelmezve teszi.[2] A műfajhoz mai napig kötődő értékek (mint a szabadság, függetlenség, individualizmus) és értelmezések az 50-es, 60-as évek free jazz irányzatában teljesedtek ki, amely a jazz zenészek és a közönség viszonyát relativizálta. A műfaj elválása a tánc zenétől, a zene sajátos átélése, a magas kultúrához és középosztályi aktivitásokhoz valamint a korszakban a politikai ellenzékiséghez kapcsolódó értékei[3] nagyban behatárolták a műfajt befogadó közönséget.  

A jazz szcénát, mint egyfajta középosztályi életstílust, aktivitást megjelenítő individuális aktorok, cselekvők csoportjai, szubkultúrájaként vizsgáltuk. Maga az előadás a zenészek közötti együttműködés szintjeinek diagnosztizálása, amelynek elméleti megfontolásai a középosztály kapcsolati-tőkefelhalmozás elméletein alapszik. Jelen felmérésünk egy kísérlet a közelmúlt hálózat alapú rekonstruálására.


Elméleti Háttér

Utasi Ágnes (2002) Középosztályi kapcsolatok – társadalmi rétegek életstílusát vizsgáló kutatásaira, valamint A. Giddens (1975) és C. W. Mills (1951) elméleti teóriáira alapozódnak. Ehhez kapcsolódik Mark Granovetter (1973) „gyenge kötések ereje”, Max Weber (1967) „származási rend és hivatásrend” illetve Pierre Bourdieu (1986) kulturális tőke koncepciója.  
 
Kulcsfogalmak
Tradíció, presztízs, individualistás, autonómia, piacképesség, multifunkcionalitás (több lábon állás), elsődleges vagy magaskultúra, önmegvalósítás, kulturális tőke/gyenge kapcsolatok hasznosítása.
  
Módszer: hálózat analízis
Az ehhez szükséges adatokat (offline és online) tartalomelemzés, zenészekkel folytatott interjúk alapján valamint Turi Gábor (1983): Azt mondom Jazz – interjúk jazz zenészekkel c. munkája alapján.
A vizsgálatba bevont 56 személyt önkényesen választottuk ki. A kiválasztás fő kritériuma a XX. század második felének magyar és külföldi jazz-szcénáiban való aktív részvétel, és az illető zenei elismertséggel, kiadott lemezekkel, releváns zeneművészeti szervezeti tagsággal (Magyar Jazz Szövetség pl.) vagy szakpublikációkkal rendelkezzen. A jazz szcéna (zenészek, rajongók, elsődleges közönség) életstílus, életvitel aktivitásaiban meghatározó elemek (értékek): magas kulturális presztízs, külföldi kapcsolatok, individuális lét, autonómia, kozmopolitizmus.
A kiválasztott személyek 95%-a jazz-zenész, a többiek szakírók, publicisták illetve tanárok. 32%-uk már nem él.
Az ábrákat a firmnet 2.0 hálózatelemző program segítségével készítettük, amelyet Vicsek Tamás fizikus, akadémikus kutatócsoportja fejlesztett ki az ELTE Biológiai Fizika Tanszékén.  
Hipotézisünk: a középosztályi rétegekből táplálkozó tartozó jazz-szubkultúra identitás és érték kontinualitása a szocializmusban is megfigyelhető – az együttműködés szerteágazó, de nem tartós, időben változó. Az ábrákon az alkalmi együttműködést (közös zenélést vagy közösen készített album kiadását) szaggatott vonallal, míg a tartós, több éves zenei együttműködést vastag vonallal ábrázoltuk.
 
1. ábra: Állami díjasok elhelyezkedése az együttműködési hálózatban
 
2. ábra: Állami díjasok és a velük közvetlenül is együttműködők
 
A rendszerváltás előtt az első állami elismerést Pege Aladár kapta, 1978-ban. Szakcsi Lakatos Béla kapott még 1988-ban. (Liszt Ferenc díj)
A felmértekből hárman kimondottan nem jazz zenészek és nem kapcsolódnak közvetlenül jazz szcénához, de a közös zenei együttműködések révén hatással voltak rá (Földes László, Presser Gábor és Tátrai Tibor) és egy-egy jazz muzsikussal esetenként közösen alkottak.
Kulturális autonómia és individuális lét, középosztályi tradíciók – leginkább ezért kerültek konfliktusba a hatalmi elittel, a hivatalos kultúrával. Max Weber cselekvéselmélete alapján erre nagyjából négy megküzdési stratégia és azok kombinációi írhatók le a jazz-zenészek körében a XX. század második felében:
  1. Szimbolikus, opportunista-együttműködő: hallgatólagosan elismeri a rendszer kulturális hatalmi monopóliumát. (Tűrt és esetenként támogatott kategóriába estek) – Munkájuk cél-racionális cselekvéssel azonosítható. A szcénában hatalmi monopóliumra, befolyásra és presztízsre törekvő „sztárok”, állami díjazásban, kitüntetésben részesültek.
  2. Egzisztenciális – passzív kapcsolatépítő: nagyjából az előzőt egészíti ki, a különbség, a második vonalba tartoztak, inkább saját megélhetésükre fokuszáltak. 
  3. Kritikus - rezisztens – avantgarde, jazz-rock (tűrt, korlátozott lehetőségek, esetenként tiltott – Syrius zenekar pl.) – értékracionális cselekvéssel azonosítható.
  4. Menekülő illetve kilépő: emigráló, pályaelhagyó – itthoni kapcsolatok eróziója, illetve új zenei mezőbe (szcénába) lépés. Ezek a rendszerváltás után részben átértékelődtek.
3. ábra: Szabó Gábor díjasok
Szabó Gábor díjazottak. Jazz zenészek ítélik oda a Magyar Jazz Ünnepén, minden évben tavasszal. A legrelevánsabb szakmai elismerés. A fenti ábrából látható, hogy jellemzően nem esik egybe az állami kitüntetésekkel. De az elismerésben részesültek kivétel nélkül a kölcsönös kapcsolat-hálózat központjában vannak, és a legaktívabbak az együttműködésben.
 
4. ábra: Internetes penetrancia (ismertség, elterjedtség)
Az ábrán az látható, hogy 2008 októberében hány internetes oldalon találkozhatunk a művész/alkotó nevével. A találatok számát, nagyságrendjét a node-okra (alakzatokra) írt számok jelzik. Ez természetesen csak egy nagyon durva, közelítő értékeken alapuló mutató, de a népszerűséget feltételezésünk szerint jól leképezi. A keresésre a Google.com keresőjét, és az azon kikalkulált találatok mennyiségét használtuk. (A beírás tartalma: „név” jazz.)  
 
5. ábra: külföldre szakadt és a hazai zenészek közötti együttműködési
Láthatóan a külföldre távozott jazz-zenészek kapcsolatban állnak vagy álltak a centrummal, de jellemzően csak néhány hazai jazzistával állnak szoros együttműködésben, többségük az idősebb generációhoz tartozik vagy már nem él.
6. ábra: Szervezeti tagság és aktivitás az együttműködési hálózatban
Szervezeti tagság és aktivitás szerint két markáns, rivalizáló csoportot lehet elkülöníteni a jazz-zenészek között: az egyik és egyben a legjelentősebb a Magyar Jazz Szövetség, amely a műfaj teljes képviseletére törekszik (jelenlegi elnöke Márkus Tibor). Másik szervezet a Magyar Jazzművészek Szövetség. A két szervezet között átfedés van, a Magyar Jazz Szövetség tagjai közül néhányan képviseltetik magukat a Jazzművészek szövetségében, de a viszonyuk (az interjúk alapján) konfliktusos.
 
7. ábra
Fő-hangszer típusok szerint is csoportosítottuk a zenészeket. Az együttműködés centrumában javarész billentyűsök és az ütősök tartoznak. A magyar jazz életben a zongoristák felülreprezentáltak, így a kiválasztott zenészek közel 50%-a is ehhez a csoporthoz tartozott.

Havadi Gergő
ELTE Tátk Szoc.
Freie Universitat, Berlin
havadi.gergo@gmail.com

[1] http://www.oei.fu-berlin.de/projekte/jazz/
[2] Rudiger Ritter (2008): Jazz – a Cold War Weapon? Manuscript, Berlin, 2008
[3] In Simon Géza Gábor: Magyar Jazztörténet. Bp. 1999. Magyar Jazzkutatási Társaság. 40-42.o.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://network.blog.hu/api/trackback/id/tr13913320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vikvik · http://www.youtube.com/victorsethy 2010.01.11. 02:59:50

Miért nincs szó:
-a jelenleg érvényes tiltó listáról?
-arról,akit százezres nagyságrendben hallgatnak a neten,ám itthon egyetlen koncertje sincs?
-arról,akiket nem lehet stilisztikailag egy-egy dobozba gyömöszölni?
-arról,milyen lehetőségei vannak egy újonnan felbukkanó "arc"-nak (azaz nincsenek)
-arról,hogy a pályázatok 100%-a levajazott?
-arról,hogyan mennek tönkre,vagy külföldre az igazán tehetséges alkotók?
...