Információ, sajtókapcsolat:

Blau Zsuzsanna
marketing kommunikációs vezető
zsuzsanna.blau@maven7.com
+36 30 210 4830

Friss topikok

Twitter

Kövess minket a Facebookon is!

Hálózatokhoz, hálózatkutatáshoz kapcsolódó információk, tanulmányok.


2012.09.21. 13:22 ntwrk.blog

A barátság paradoxona – miért van a barátainknak több barátja, mint nekünk?

Címkék: internet hálózat social network facebook barátság elmélet matematika járvány közösségi oldal baráti szociális hálózat hálózatkutatás

Az első ránézésre szociális jelenség mögött alapvető aritmetikai törvényszerűség áll.

Johan Ugander, Brian Karrer, Lars Backstrom és Cameron Marlow egy nagy volumenű kutatás során tesztelték a jelenséget a Facebook (akkori) összes felhasználójával (!), mintegy 721 millió emberen, ami a Föld népességének 10%-át tesz ki. A 69 milliárd kapcsolat elemzése után azt tapasztalták, hogy a paradoxon az esetek 93%-ban megvalósul. Az átlagfelhasználó 190 baráttal rendelkezik, míg az átlagfelhasználó átlagbarátja 635-el.

A jelenség offline hálózatok esetén is tapasztalható, és teljes mértékben független az adott ember személyiségétől, és nem véletlenül a barátság paradoxon néven híresült el. A paradoxon forrása a súlyozott átlag, a dolog lényege pedig, hogy egy szám kétszer szerepel, egyszer átlagoljuk, egyszer súlyként. Vegyünk egy kisebb hálózatot példának (a jelenség egyébként független a hálózat szerkezetétől, a méret a szemléltetés érthetőségét szolgálja).

 friends3.jpg

Ross, Chandler, Rachel és Phoebe (jó)barátok. Ross Chandler barátja, utóbbi pedig közkedvelt személyiség sok baráttal. Rachel és Phoebe is barátok, és mindketten ismerik Chandlert. Rossnak tehát 1, Chandlernek 3, Rachelnek és Phoebenek pedig 2 barátja van. Összesen tehát 8 barát van, a 4 embernek átlagosan 2. A barátság paradoxonban ez a 2-es átlag az a szám, aminek kisebb, mint a barátok barátainak átlagos száma (a továbbiakban rang).  Valóban így van ez?

Lássuk az egyes emberek átlagos rangját: Rossnak 1, Chandlernek 3, Phoebynek és Rachelnek 2.  Képzeljünk el egy beszélgetést, ahol a barátok egymással beszélnek rangjaikról:

Ross: “Chandler rangja 3.”

Chandler: “Ross rangja 1. Rachel rangja 2. Phoebé pedig 2.”

Rachel: “Chandler rangja, Phoebe rangja 2.”

Phoebe: “Chandler rangja 3. Rachel rangja 2.”

A rangok összege 18 (3 + 1 + 2 + 2 + 3 + 2 + 3 + 2), nyolccal elosztva az átlaga pedig 2.25, ami bizony magasabb, mint 2. A paradoxonnak megfelelően tehát a barátok barátainak száma magasabb, mint a saját barátoké. A kérdés már csak az, miért? A populáris barátok, mint Chandler aránytalanul magasabb rangúak, mint az átlag, és azon felül hogy sok barátjuk van, őket is sokszor említik barátként. A fenti képletben Rosst egyszer említették, így ő 1x1-et ad hozzá; Chandler neve háromszor merült fel, rangja 3, tehát 3x3=9; Rachel és Phoebe két-két említése pedig 2x2, így a rangok átlaga (fent), nagyobb, mint a barátok tálaga (lent), a felső ezzel súlyozott átlag lesz, a négyzetre emelés így extra súlyt ad a nagy ranghoz.

képlet.JPG

Az átlagolt rang így mindig magasabb lesz, mint a sima átlag, ami nincs súlyozva.

A paradoxonnak nem meglepő módon gyakorlati alkalmazása is létezik, többek között egy járványok elterjedését megelőzni szándékozó figyelmeztető rendszer. A 2009-es H1N1 vírus kitörésekor egy Harvardon folytatott kísérlet azt is kimutatta, hogy a Chandler kaliberű, sok ismerőssel rendelkező diákok előbb megbetegedtek.

További példákkal a New York Times egyik blogja szolgál.

 

Szólj hozzá!

2012.02.07. 12:36 ntwrk.blog

Nők és férfiak bizalma - vajon ki uralja?

Címkék: hálózat férfi mobiltelefon barátság bizalom közösségi különbség nemi

Gondolkodtál már azon, hogy az egyes nemek képviselői vajon kivel barátkoznak szívesebben? Változik ez az évek során, vagy egészen korán letesszük a voksunk az azonos vagy épp ellenkező nemű barátok mellett?

A következő kutatás ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ, melynek eredményeiről most röviden beszámolunk.

Az utóbbi években a közösségi hálózatelemzés mind az emberi közösségek működésének megértésében, mind a kommunikációs hálózatok vizuális megjelenítésében kulcsfontosságú módszertanná fejlődött. Egyes evolúciós elképzelések szerint még az alapvetően monogám közösségekben, mint az emberi is, a kapcsolatok mélységének mintázata - azaz, hogy épp melyik kapcsolatainkat helyezzük előtérbe, fektetünk több energiát a fenntartásukba – folyamatosan változik az életút alatt. Az alábbi kutatás többek között erre az elképzelésre keresett igazolást kihasználva a huszonegyedik század technikai adottságait, hiszen a mobiltelefon szolgáltatók adatforrásai segítségével figyelemmel kísérhetőek a kapcsolatok változásai.

A kutatásban 3,2 millió felhasználó adatait elemezték, közülük 1,8 millió férfi és 1,4 millió nő. A felhasználók hívás- és üzenetforgalmát használták fel, hogy megállapítsák, ki az adott egyén „legjobb barátja”, „második legjobb barátja”, harmadik legjobb barátja”, és így tovább. (Legjobb barátnak tekintették, akivel az adott személy leggyakrabban lépett kapcsolatba.)

1,95 milliárd hívás és 489 millió szöveges üzenet képezte az adathalmazt, melyből az eredmények születtek.

Az alábbi képen az eredmények hálózatos megjelenítésének egy részlete látható: 

 

Értelmezés:

  • piros csomópontok a nők, kékek a férfiak, szürkék, akikről vagy az életkorra vagy a nemre vonatkozó információ nem volt elérhető
  • az élek vastagsága és száma a kapcsolatba lépés számával arányos

    A vizsgálatból levont négy legfontosabb konklúzió:

  1. A nők sokkal inkább az ellenkező nemet részesítik előnyben életük nemzőképes időszakában, több energiát fektetnek a kapcsolatteremtésbe és –alakításba, mint a férfiak ebben az időszakban.
  2. Az idő múlásával a nők figyelme a fiatalabb nőkre irányul, - az életkori különbségeket figyelembe véve - a lányukra. Ez egy viszonylag egyenletes ütemben lezajló, lassú folyamat.
  3. A nők gyakrabban váltják az egyéneket „kedveltségi”, bizalmi rangskálájukon, mint a férfiak. Ez arra enged következtetni, hogy a nők kapcsolatai sokkal célzottabbak, míg a férfiak inkább kiterjedt kapcsolathálóval rendelkeznek.
  4. Az eredmények bizonyítják a női „matriarchális” kapcsolatok fontosságát az emberi közösség felépítésében. Tendencia mutatkozott a férfi-férfi kapcsolat hangsúlyosságára is, azonban az eredmények azt tükrözik, hogy az anya-lánya kapcsolatok egyfajta „termékenyítő” szerepet játszanak a közösségek felépítésében.

Összességében elmondhatjuk, hogy a kutatás új, eddig nem azonosított nemi különbségekre világított rá a közösségi és utódlási stratégiák tekintetében egyaránt.

A teljes kutatást bemutató cikk itt olvasható. 

 

Szólj hozzá!