network blog

A transznacionális vállalatok tulajdonviszonyainak hálózata egy olyan központi magot rajzol ki, amelyben 147 vállalat irányítja a globális gazdasági folyamatokat.

Pareto hüvelykujj-szabálya az élet számos területén, így a gazdaságban is tapasztalható. A 80/20-as eloszlás szerint a gazdasági kibocsájtás 80%-ért a vállalatok 20%-a felelős. Egy 2011-es kutatás azonban még komolyabb hatalmi koncentrációt tárt fel, ami sok mindent elmond a 21. század kapitalista gazdaságairól.

Három zürichi, rendszerelmélettel foglalkozó kutató a világ 43 ezer transznacionális vállalatának tulajdonosait vizsgálta, olyan közös részvényeseket keresve, akik nyomán mintázatot rajzolhattak. A természettudományokban már bevált módszerrel olyan hálózatot alkottak, amelyben nyilvánalóvá váltak az irányítás csatornái és azok a cégek, akik használják őket.

Stefania Vitali, James Glattfelder and Stefano Battiston egy 1318 cégből álló klasztert azonosítottak, amelynek minden pontja legalább 20 másikkal állt kapcsolatban. A hálózat egy csokornyakkendő formáját vette fel a vizualizáció során, sűrű csomóval a közepén, amely hidat képezett a távolabbi pontok között. A pont sűrűsége az egész hálózathoz képest nagyon nagy volt, ezzel elnyerve a „szuper-entitás” címkét. Nemcsak sűrű, hanem zárt is volt ez a mag, amelyben a tulajdonosok háromnegyede magából a magból került ki. Nem meglepő módon a magban szereplő szervezetek háromnegyede bank.    

A kutatók kiemelték, hogy a hálózat szerkezete mögött nem egy masszív összeesküvés-elmélet húzódik meg, és a nemzeti versenyszabályozások is megakadályozzák, hogy ezek a cégek kartellként kooperáljanak. Struktúrájából fakadóan, a centralizált gazdasági hatalom stabilitáshoz vezet, amire – ahogy azt a 2008-as válság megmutatta – nagy szükség van.

A magban lévő top 20 cég:           

1. Barclays plc
2. Capital Group Companies Inc
3. FMR Corporation
4. AXA
5. State Street Corporation
6. JP Morgan Chase & Co 
7. Legal & General Group plc 
8. Vanguard Group Inc
9. UBS AG
10. Merrill Lynch & Co Inc 
11. Wellington Management Co LLP
12. Deutsche Bank AG
13. Franklin Resources Inc
14. Credit Suisse Group
15. Walton Enterprises LLC
16. Bank of New York Mellon Corp
17. Natixis
18. Goldman Sachs Group Inc
19. T Rowe Price Group Inc
20. Legg Mason Inc

További részleteket a NewScientist oldalán olvashattok.

Az algoritmusok jövőbelátó képessége delphoi babérokra tör. A görög jósokhoz képest azonban predikcióik jóval hatékonyabbak, talán azért mert belsőségek helyett kőkemény matematikára alapozzák őket. Régi barátok felfedezése Facebook-on, érdekes könyvek felajánlása Amazonon, vagy az Amerikai elnökválasztás végkimenetelének előrejelzése – az algoritmusok megoldják. Amerikai kutatók most kulináris megmérettetés elé állították a matematikai modelleket.

1.kép: A titkos összetevő a matematika.

Lada Adamic, a Michigani Egyetem és a Facebook munkatársa, olyan algoritmusokat használt fel, amiket amúgy az internetes meme-k terjedését, és a virtuális marketing hatását méri. Munkája mellett Adamic azonban szenvedélyes szakács is, így csapatával egy olyan algoritmust dolgoztak ki, ami megjósolja, mennyire lesz finom egy recept. Mindez remekül hangzik papíron, de tényleg hatékony a módszer?
A jelek szerint igen, ugyanis 80%-os pontossággal jósolja meg, hogy a nagyi karácsonyi bejglije hány csillagot fog kapni az allrecipes.com értékelésén, és ez még nem minden. Az értékelés mellett olyan összetevőket is felajánl, amivel egészségesebbé tehető a tészta.

                               2.kép: egy recept az Allrecipes oldaláról, olvasói értékeléssel

A kutatás során 50 ezer receptet és 2 millió kritikát használtak fel az allrecipes oldalról, amikből kinyerték az összetevőket, módszereket és tápanyagprofilokat. Ezekkel 70%-os pontossággal tudták belőni, mennyire lesz sikeres egy recept. A dolog nyitja azonban az a hálózat volt, amit az összetevők alapján rajzoltak. Az alapanyagok közelségét az határozta meg, hogy milyen gyakran használják együtt őket, így a tej és a vaj közel, míg a kókusz és a petrezselyem távol kerültek egymástól. Ehhez a hálózathoz jöttek a Harvardi Egyetem kutatói, akik egy hasonló elemzésben az összetevők ízeit vonták össze, és integrálták az alapanyagok hálózatába, ezzel mintegy 10%-ot emelve a pontossági rátán. A hálózat megmutatja, hogy melyek azok az összetevők, amiket előszeretettel módosítnak, és ezzel mennyire flexibilisek a receptek.

 3.kép: összetevők hálózata

A fűszernövények például roppant rugalmasak, hiszen előszeretettel használunk belőlük többet, mint amennyit egy adott recept előír. Ugyanez elmondható az olyan ízfokozókról, mint a szója szósz, a citromlé, és a pikáns feltétek, a gomba vagy a sajtok. Ugyanakkor szívesen spórolunk a zsírokkal, cukorral és sóval.

De mi a helyzet a helyettesítő összetevőkkel? Adamic azt is vizsgálta, ha egy olvasói receptben felcserélték az összetevőket, pl. „a mázban vaj helyett tejfölt használtam, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem a kalóriák miatt” vagy „megéri friss paradicsomokat használni, csak pár perccel hosszabbítja meg az előkészületeket”. A matematikusok ezek alapján olyan klikkeket azonosítottak be, amiben az egymás helyettesítőiként funkcionáló összetevők voltak. A végeredmény egy precíz helyettesítő-lista, amely pontosabb bármelyik szakirodalomban fellelhető összeállításnál. A olaj egyik legkedveltebb helyettesítője például az almaszósz volt, ami első ránézésre nevetségesen hangzik, de egy közkedvelt bio trükk.    

4.kép: meghökkentő helyettesítő alapanyagok
       

A mesterszakácsoknak valószínűleg már a kisujjában vannak az ilyen és ehhez hasonló trükkök, a mindennapi halandóknak azonban a következő a tanulság: a recept minden szavának betartása helyett nyugodtan kísérletezhetünk, különösen, ha fűszerekről van szó. 

A teljes tanulmányt az arXiven olvashatjátok!