A tömegsportok és a statisztika nem teljesen különálló diszciplínák, már blogunk is beszámolt vizilabdával és focival kapcsolatos elemzésekről. Egy további példa a sabermetrics, ami az utóbbi fegyvertárát használja fel arra, hogy a baseball edzőknek elemzési eszközt adjon, és ezzel még izgalmasabbá tegye a játékot. A módszer történetét a Pénzcsináló című film is feldolgozza, az edző Billy Beane szerepében Brad Pittel, aki az Oakland A csapatát vezette sikerre.
A baseballhoz hasonlóan a kosárban is a labda mozgása a kulcsszereplő, a legfontosabb mozzanat pedig a passz, az eladott labdák száma vízválasztó lehet a nyertes játékok számában. A gyors, agilis labdajátékon sokan nyerhetnek vagy bukhatnak a csapatok. Jennifer Fewell és Dieter Armbruster, az Arizonai Egyetem munkatársai 2010-ben sikeresen modellezték az abban az évben lezajlott NBA eredményeket, ezzel új lehetőségek tárházát nyitva meg a sportelemzésben. A módszerük – nem meglepő módon – a hálózatelemzés volt, amelyben a játékosok pontokká, a passzol pedig élekké váltak. A játék előrehaladtával egyre nagyobb folyamatábra rajzolódott ki, és a szezon végére megjelentek a passzok tipikus útvonalai.
1.Kép: A Chacago Bulls hálózata
A legtöbb csapat esetében a bedobások (inbound) túlnyomó része az irányítóhoz (a képen PG, azaz point guard) kerül, aki általában a csapat legtehetségesebb labdakezelője. Azok a csapatok azonban, akiknek nagyon irányító központú a támadó stratégiája (például a Chicago Bulls) nem teljesítettek jól a szezonban.
2.Kép: A Los Angeles Lakers labdajátékának hálózata
A Los Angeles Lakers például előszeretettel alkalmazza a triangle offense formációt (lásd a videót), amit a legendás edző, Sam Barry talált fel, és annyi a lényege, hogy a játékosok egyenlő távolságra vannak, így mindenkinél lehet a labda. A stratégia sikere matematikai modellel is jól magyarázható: a passzok már nem kizárólag az irányítótól érkeztek, a több potenciális passzoló pedig több védeni való útvonalat jelentett az ellenfél számára.
A csapatok mindegyike kapott egy entrópia számot, ami azt mérte, mennyire volt rendezetlen a labdajátékuk a meccsek során. Az első kör nyolc játékából hat nyertes csapatnak magasabb volt az entrópia értéke. Bár a minta elég kicsi, valószínűsíthető kapcsolat van egy csapat játékának kiszámíthatatlansága és sikere között.
Fewell és Armbruster modelljének számos gyakorlati alkalmazási lehetősége is létezik. James Piette és a Krossover Intelligence például egy olyan playback videó rendszeren dolgozik, ami forradalmasíthatja a játékok mozgóképes elemzését. A programmal nemcsak az elemezhető, hogy mi történt a játék során, hanem az is szimulálható, hogy mi kellett volna, hogy történjen. A Krossover programmal az edzőknek már nem kell folyamatosan visszajátszania a videó anyagot, hanem egy gombnyomással lekérhető az egyes játékosok teljesítménye egy adott játék során.
A Pénzcsináló című könyv és film tehette lehetővé, hogy a tudományos közeg elfogadóbb legyen az ilyen irányú kutatások iránt. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki abszolvált egy statisztikai kurzust, sportelemzővé vált. Piette reméli, hogy hamarosan szakirányos egyetemi képzésekre kerülhet sor, mert ma még csak bizonyos Phd programok keretein belül találkozhatnak ilyen jellegű tanulmányokkal az érdeklődők.
Bár a rajongók lelkesedése és az arénák tapsa az olyan sztárokra irányul, mint LeBron James vagy Koby Bryant, a matematikai és statisztikai módszerekkel az ő játékuk is tovább javítható.
További információkkal a Wired angol nyelvű cikke szolgálhat.
