Egy amerikai kutatás a hálózatelemzés módszertanával dolgozik azon, hogy magyarázatot adjon bizonyos, tipikusan autista viselkedésformákra.
A Bostoni Gyermekkórház neurológusai EEG segítségével azt vizsgálták, hogy milyen nyomvonalakon terjed az információ az olyan gyerekek agyában, akik autizmusban szenvednek. Az eredmények minden várakozást felülmúltak, kiderült ugyanis, hogy a vizsgált betegek agyműködése strukturális eltéréseket mutat az egészséges agyakhoz képest: az alanyok agyában többszörösen redundáns kapcsolatok vannak az agy szomszédos területei között, amik a hosszabb kapcsolatok rovására működnek.
Dr. Jurriaan Peters neurológus, Maxime Taquet Phd hallgató és Dr. Mustafa Sahin vizsgálata két autista csoporttal dolgozott: 16 klasszikus autizmusban szenvedő, és 14 genetikai okokból kifolyólag érintett, ún. tuberous sclerosis complexes (TSC) gyereket hasonlítottak össze 46 egészségessel, és 29 TSC-s, de nem autistával. A tapasztaltak mindkét csoportban megegyeztek: a rövidtávú kapcsolatok száma az agyban messze a meghaladta a hosszabb, távolabbi területeket összekötőkét. Egy ilyen jellegű hálózat, amiben a rövid kapcsolatok dominálnak, összhangban áll az autizmus tipikus viselkedésmintáival: egy autista gyermek gond nélkül tud összpontosítani egy konkrét, koncentrációt igénylő feladatra (például az utcanevek memorizálására), de komplexebb feladatok elvégzése során, amelyek az agy távol eső részeit mozgósítanák, már nehézségekbe ütközik. Az utóbbira jó példa a harag mimikus megjelenése: egy autista gyermek nem tudja értelmezni a kifejezést, hiszen az agy vizuális központja és az érzelmi centrum között nem megfelelő az összeköttetés, az információ feldolgozása lokálisan megvalósul ugyan, de az nem jut el az agy többi részéhez.
Az esőember Raymond Babbittja a mozivászon legismertebb autista karaktere, aki páratlan memóriával és matematikai tehetséggel rendelkezik, de képtelen feldolgozni bárminemű változást. Érdekesség csupán, hogy a karakter autizmusa álomgyári adalék volt, a szerepet ihlető Kim Peek ugyanis más rendellenességben szenvedett.
A hálózatelemzés - amely a kognitív neurológia egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata – fedezte fel elsőként a gyermek autista agy „rugalmas” aspektusát: az A-ból B-be történő eljutás a redundáns kapcsolatoknak köszönhetően több módon is megvalósulhat, nincs egyetlen csomópontja. A légi közlekedés analógiája jól szemlélteti a jelenséget: Bostonból Brüsszelbe akkor is eljutunk, ha a londoni Heathrow épp zárva van, hiszen mehetünk New York JFK-jén keresztül. Az autista gyermek agyában hasonlóképpen áramlik az információ adott területek között. Bár a struktúra előnyös a légi közlekedésben, agyműködés szempontjából nem feltétlenül ideális: ez a hálózat egyszerűbb, és kevésbé specifikált, ami nehézséget okozhat a környezetből beérkező információ feldolgozásában.
A tanulmányról többet, eredeti nyelven a psyposton olvashattok.