Nem újdonság, hogy a hálózatok alkalmazási területei meglehetősen heterogének, a képregényektől a kereskedelmi útvonalakon át egészen a valamiig. Francia tudósok most a Go nevű, japán társasjáték megértésére vetették be őket.
Az Europhysics Lettersben publikált cikk a több mint négyezer éves, területfoglalós társasjátékot választotta kísérleti alanyául, ami azért kézenfekvő, mert a játék táblája maga is kifejezetten hálózatszerű. A játék pozíciói akkor kerültek kapcsolatba, ha egyikből eljuthattak egy másikba. Egy 1000 professzionális, és 4000 amatőr játékból álló adatbázis mentén haladtak, mivel azonban a tábla mérete meglehetősen nagy, mindig egy újonnan lehelyezett kő szomszédos köveit vizsgálták, a Go lényege ugyanis, hogy a vonalak metszetére kell fekete és fehér színű köveket helyezni. A vizsgálati szekció tehát minden esetben egy 3x3-as táblarészből állt. Egyetlen kő letételét 1107 darab potenciális lépésvariáció követheti, amiket összekötöttek, ha egymást követték, és ugyanazon a területen zajlottak le, eloszlásuk pedig lassan lecsengő.
A tanulmányban szereplő hálózatelemzések sok, klasszikus gráf struktúrát fedeztek fel, amilyen a lassan lecsengő eloszlás, vagy a klasztereződés magas aránya. Kirajzolódott, hogy az amatőrök és a profik játékának hálózata finom aspektusok mentén eltérő.
A teljes cikkért kövessétek a linket, egy rövidített angol változatot pedig a Wired.com-on találhattok!