Az előadás a Zenei Hálózatok című konferencián http://mokk.bme.hu/zeneihalozatok hangzott el 2008. október 11-én, pontosan így lett meghirdetve. A bemutatott modell részben kapcsolódik a Berlini Friei Universität Osteurope-Institute kezdeményezte, Jazz im „Ostblock” címmel tavaly indult társadalom és zenetörténeti kutatási programhoz,[1] ami a közép-európai régióra fókuszáló nemzetközi összehasonlító történeti kutatási program. Célja, hogy részben társadalomtörténeti források, módszerek segítségével leírja (megértse) a II. Világháború utáni kelet-európai – ezen belül a magyarországi – jazz-kultúrát, annak közönségét, a jazz-klub élet tereit, funkcióját, a mindennapi emberek életében betöltött szerepét, illetve egyes irányzatainak a hivatalos kultúrához (hatalomhoz) való viszonyát. Mindezt a vizsgált korszak nemzetközi, hidegháborús erőtérébe és keretbe ágyazva, az amerikai adminisztráció által tudatosan használt kulturális fegyvereként is értelmezve teszi.[2] A műfajhoz mai napig kötődő értékek (mint a szabadság, függetlenség, individualizmus) és értelmezések az 50-es, 60-as évek free jazz irányzatában teljesedtek ki, amely a jazz zenészek és a közönség viszonyát relativizálta. A műfaj elválása a tánc zenétől, a zene sajátos átélése, a magas kultúrához és középosztályi aktivitásokhoz valamint a korszakban a politikai ellenzékiséghez kapcsolódó értékei[3] nagyban behatárolták a műfajt befogadó közönséget.
Hálózatokhoz, hálózatkutatáshoz kapcsolódó információk, tanulmányok.
2009.01.30. 22:17
Jazz zenészek együttműködési hálózata
Címkék: jazz zenei hálózatok
A jazz szcénát, mint egyfajta középosztályi életstílust, aktivitást megjelenítő individuális aktorok, cselekvők csoportjai, szubkultúrájaként vizsgáltuk. Maga az előadás a zenészek közötti együttműködés szintjeinek diagnosztizálása, amelynek elméleti megfontolásai a középosztály kapcsolati-tőkefelhalmozás elméletein alapszik. Jelen felmérésünk egy kísérlet a közelmúlt hálózat alapú rekonstruálására.
Elméleti Háttér
Utasi Ágnes (2002) Középosztályi kapcsolatok – társadalmi rétegek életstílusát vizsgáló kutatásaira, valamint A. Giddens (1975) és C. W. Mills (1951) elméleti teóriáira alapozódnak. Ehhez kapcsolódik Mark Granovetter (1973) „gyenge kötések ereje”, Max Weber (1967) „származási rend és hivatásrend” illetve Pierre Bourdieu (1986) kulturális tőke koncepciója.
Kulcsfogalmak
Tradíció, presztízs, individualistás, autonómia, piacképesség, multifunkcionalitás (több lábon állás), elsődleges vagy magaskultúra, önmegvalósítás, kulturális tőke/gyenge kapcsolatok hasznosítása.