Jermain Kamisnki és Michael Schober Movie Galaxies néven futó blogja kvantitatív kutatásnak vet alá neves filmeket, ami alapján megrajzolja azok szociális hálózatait.
Forgatókönyvírója válogatja, milyen narratív szerkezetet adaptál egy film, és nézője, hogy mely karakterekkel azonosul a befogadói folyamat során. Ahogy azt az X-Menek esetében már láttuk, a kirajzolódó kapcsolathálók nem állnak messze a való életben kialakuló hálózatoktól.
Hálózatelemzési fogalmakkal élve, egy hálózat sűrűsége erősen befolyásolja, hogyan alakul egy film történetvezetése. A hálózati sűrűség nem más, mint a megvalósuló kapcsolatok aránya a lehetséges kapcsolatokhoz képest. A szociológiában is használatos fogalom azt méri, hogy egy individum mennyire azonosul az őt körülvevő emberekkel, és egyben a szociális tőke mutatója is. De hogy jön mindez a filmekhez?
Nemcsak a szociológiában, hanem a narratológiában is meghatározó, hogy ki milyen csoporthoz tartozik, és ezt a csoportot milyen viselkedésminták tartják fenn. Egy magas sűrűségű csoportban például a tagok gyakran közvetlen kapcsolatban állnak egymással, ahogyan az a klasszikus romantikus zsánerfilm esetében is történik. Ezzel szemben egy nagyobb karaktergárdával dolgozó történet, mint a Gyűrűk ura, értelemszerűen alacsonyabb sűrűségű. Ennek megfelelően egy romantikus film hálózata kisebb, pontjai nagyobbak, kapcsolatai pedig erősek. A központi motívum egy férfi és egy nő konfliktusa, amit közeli barátaikon keresztül élnek meg, például egy baráti vallomásban.
A kutatás egy igazán izgalmas aspektusa az alábbi ábrán látható:
A grafika azt szemlélteti, hogy különböző rendezők hogy rendezik karaktereik hálózatát, és az milyen hatással van annak sűrűségére. Látható, hogy Steven Spielberg és Oliver Stone a filmidő haladtával előszeretettel csökkentik a hálózat méretét azzal, hogy a központi konfliktusra koncentrálnak, és mellőzik a mellékszálakat. Ezzel szemben Quentin Tarantino és David Lynch a filmjeik feléhez közeledve előszeretettel bonyolítják történeteiket új mellékszálakkal és karakterekkel, amelyek a hálózat sűrűségének csökkenését eredményezik.
Az oldalon az egyes filmek hálója is elérhető, és a mozgóképek szerelmesei olyan alkotásokból mazsolázhaznak, mint a 2001: Űrodüsszeia, a Twin Peaks vagy a Ponyvaregény.
Az fenti képen Paul Thomas Anderson Magnoliája látható, aminek azért látványos a vizuális reprezentációja, mert a karakter és történetvezetése igen sajátos. Az első ránézésre független, majd szép lassan egymásba fonódó történetszálak Wilder szent Lajos király hídjától, Kurosawán át a Bábelig sok alkotót megragadtak már, és a képen látható szociális hálókat rajzolják ki. Az egyes történetszálak és a hozzá kapcsolódó karakterek klasztereket alkotnak, amelyek egy-egy él mentén kapcsolódnak egymáshoz.
