Barabási-Albert László készülő könyvében már beszámolt arról, hogy hogyan alkalmazta az amerikai hadsereg Szaddam Husszein szociális hálóját a diktátor elfogásában, és már blogunk is beszámolt egy CNN szimulációról. Egy amerikai tanulmány most azt vette szemügyre, hogy a politikai erőszak és terrorizmus elleni harcban hogyan használhatóak a hálózatok.
Az elmúlt évtizedben komoly változáson esett át az SNA alkalmazása a politikai erőszak területén, aminek a Szeptember 11-i terrortámadás adta meg a kezdő lökést. A módszer előnye abban rejlik, hogy a terrorista szervezetek szerkezeti sajátosságait tudja leírni, amiből motivációs, viselkedési és végkimeneteli következtetéseket lehet levonni a csoport tagjaira, illetve bemutatja fejlődésüket, toborzási módszereiket, és az erőviszonyokat is. A fejlődés részben annak köszönhető, hogy tudományosan elfogadottá vált az a nézet, hogy a csoportdinamika befolyásolja a tagok viselkedését. Társadalomtudósok pszichológiai és szociológia modelleket alkalmaztak a terroristacsoportok profiljának leírásához, aminek segítségével felfedezték, hogy az elmúlt évek támadásait nem egy hierarchikusan elrendezett vezetői elit termelte ki, hanem egy kicsi, informális keretszervezet, ami dinamikus és adaptív.
Az IRA nyilatkozata.
Egy új megközelítés egy terrortámadás időbeli kivitelezésével kapcsolatban azt is kimutatta, hogy a csoportok nem egy konkrét támadás előtt szerveződnek, hanem egy már meglévő szervezet termeli ki azokat, aminek tagjai már terrorista tevékenységük előtt is kapcsolatban állnak. A rendelkezésre álló információ mennyisége is drasztikusan megnőtt a 2011-es támadás óta, az aktív médiafigyelemnek és a kormányok biztonsági szervezeteinek megfigyelése miatt.
A szeptember 11. terrortámadásért felelős terrorista csoport szociális hálózata.
De miért kézenfekvő a terrorizmus hálózatok felöli megközelítése? A válasz kézenfekvő: minden politikai atrocitás csoportos kooperáció eredménye, amit aktív interakció előz meg a csoporton belül. A csoportméretek igen heterogének (a 2-4 főtől a kvázi-militáris IRA-ig), nagyobb méret esetében a szervezeti megközelítés gyümölcsöző, hiszen itt a vezetők szerepe, és irányítási csatornáik is meghatározóak.
A terroristacsoportok hálózatának megrajzolását követően lehetővé válik az egyes szereplők státuszának mérése, klikkek azonosítása, a sűrűség mérése, és a hatalom eloszlásának feltérképezése. A hierarchia feltárása segíthet abban, hogy a hatóságok belülről bontsák az ilyen politikai szervezeteket.
A teljes tanulmányt az alábbi linken érhetitek el angolul.
