Jelmagyarázat - Támadások felépítése:
Az élek az egyes játékosok 3-3 legrelevánsabb passzát mutatják. A nyilak a passzok irányát jelzik.
- Csak azokat a passzokat vizualizáltuk, amelyek a támadások részei voltak.
- Csak azok a passzok láthatóak, melyek az előrefelé (ellenfél kapuja felé) vezetnek vagy azonos pozíciójú (pl. középpálya-középpálya) játékosok között mentek végbe.
Az infografikát az Avalanche Kreatív Ügynökség készítette. Klikk a képre a nagyobb képért.
Meccsek hálózatos vizualizációjával újfajta szemszögből lehet a labdarúgás világába betekintést nyerni. Mivel a Maven7 csapata igazi sportrajongó, ezért az év foci eseményét a Bajnokok Ligájának döntőjét nem hagyhattuk ki elemzési palettánkból.
Mindenki tudja, hogy “A foci egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát 90 percen keresztül és mindig a németek nyernek” -főleg, ha csak német csapatok játszanak. De ha olyan egyszerű lenne ez a sport miért, követnék milliók világszerte az eseményeket? Miért lenne akkora biznisz a sportfogadás, és miért is készülne elemzések tucatja? Mert a foci nem is olyan egyszerű.
Vessünk egy pillantást a két döntős legfontosabb passzainak hálózatára. Passzok (fekete él), kapura lövések (kék él) és gólok (piros élek) repkednek a játékosok között. A két hálózat vizualizációja önmagában is szép (Köszönjük Avalanche!), de a kérdés leginkább az, hogy értelmezésükkel közelebb juthatunk-e ahhoz, hogy miért is a Bayern München és nem a Borussia Dortmund győzött?
A hálózatokat elemezve könnyen azonosíthatóak a legalapvetőbb különbségek és hasonlóságok a csapatok támadási stratégiájában. A hálózati (támadási) struktúra elsőre roppant hasonló, hiszen mindkét csapat hasonló felállást (4-2-3-1) követett, és a játékosok közötti dinamikák sem térnek el különösen. A hátvédek erős kölcsönös kapcsolatokkal rendelkeznek, bár a Bayern inkább a bal, a Dortmund inkább a jobb oldalon volt erősebb. Mindkét csapat legtöbb passzt kapott játékosa középpályás, Schweinsteiger és Gündogan.
És miért pont a Bayern nyert?
Természetesen a focit azért szeretjük, mert változatos és nem minden csapat ugyanolyan. Miben különbözött a két csapat játéka leginkább szombat este? A passzolási adatok alapján a Dortmund kulcsfontosságú figurája Reus volt, amelyet igazolni látszik az is, hogy a csapat egyetlen gólját is ő harcolta ki (11-es). Csapattársai szinte minden kapu felé irányuló akcióban őt keresték passzaikkal, centrális pozíciója az ábrán jól kivehető. Adódik a kérdés, hogy mi lett volna, hogyha az eredetileg ezen a poszton játszó Götze kerül a csapatba, és így Grosskreutz helyére pedig Reus.
Jobban szemre vételezve a hálózatok felső részét jól látszik, hogy a Bayern a széleken aktívabb volt és kevésébe egy személyre központosult a támadása, mint a Dortmundnak. A bőrnadrágosok csatárai hatékonyabban működtek együtt – hálózati szavakkal élve több a kölcsönös kapcsolatuk, Ribéry támogató szerepe a baloldalon az egész támadást sokkal hatékonyabbá tette. A dortmundi támadó középpályának (egyet kivéve Błaszczykowski - Gündogan) nincsenek kölcsönös kapcsolatai sem egymással, sem pedig más csapatrészekkel. Ezzel szemben a Bayern támadó középpályásainak egy, a teljes középpályás sornak 3 kölcsönös kapcsolata van (Schweinsteiger - Ribéry, Müller – Robben, Ribéry – Martinez), ami erősebb együttműködési mintázatokat mutat a támadásban. A középpályások teljesítménye jó indikátora lehet az egész csapat teljesítményének. Schweinsteiger pontosabban játszott és passzolt (87 passz, 73 sikeres, ami 84%-os hatékonyság), mint Gündonan (56-ból 31 sikeres passz, ami 62%-os hatékonyság). A Bayernek összesen 640 passza volt 72 százalékos hatékonysággal, a Borussiának azonban csak 448 passzt sikerült, 60 százalékos hatékonysággal véghezvinnie.
Továbbá talán a két, balszélső (támadó középpályás), Ribéry és Grosskreutz passzhálózati helyzete közötti eltérés érdemel figyelmet. Míg Ribéry-t négy társa is aktívan megtalálta labdákkal, addig dortmundi riválisát csak ketten, ami szintén azt mutatja, hogy különösen a bal szélen a München lényegesen aktívabb tudott lenni ellenfelénél.
Érdekesség, hogy a müncheni gólokhoz vezető közvetlen passzok atipikusak, kevésbé voltak jellemzőek a meccsen adott játékosok között, ezért sem szerepelnek az ábrán (Robben-Mandžukić illetve Ribery-Robben).
További érdekes eredmény, hogy a kapusoktól induló támadások a Dortmundnál gyakoribbak volt, ráadásul a védelem is sokkal támadóbb jellegű focit játszott a hálózatalapján – Boateng leginkább előre adta a labdát s Dante viszont inkább hátrapasszolt.