Információ, sajtókapcsolat:

Blau Zsuzsanna
marketing kommunikációs vezető
zsuzsanna.blau@maven7.com
+36 30 210 4830

Friss topikok

Twitter

Kövess minket a Facebookon is!

Hálózatokhoz, hálózatkutatáshoz kapcsolódó információk, tanulmányok.


2013.06.26. 12:37 ntwrk.blog

A BL-döntő szabálytalanság-hálózata: megállítani Reust

Címkék: foci szabálytalanság Dortmund Bayern BL döntő

 Jelmagyarázat - szabálytalanság-hálózat

Az irányított élek az egyes játékosok szabálytalanságait (faultokat) mutatják. Az első ábrán csak azok a játékosok szerepelnek, akik szabálytalankodtak, illetve akik ellen szabálytalanságot követtek el a mérkőzés alatt. Csak azokat a szabálytalanságokat regisztráltuk, amelyeket a bíró észrevett (lefújt, vagy adott játékost menet közben figyelmeztette), illetve ahol érzékelte a szabálytalanság tényét, de előnyszabályt alkalmazott – utóbbira összesen egy példa akadt az egész mérkőzésen.

  • A szabálytalanságokat nyilak jelölik. Irányuk a szabálytalankodótól halad az azt elszenvedő játékos felé.
  • Minél több szabálytalanságot követett el egy játékos adott ellenfele, annál vastagabb a nyíl (1-től 4-ig terjedt a skála)
  • Minél több szabálytalanságot követtek el egy játékos ellen, annál nagyobb körrel ábrázoltuk. A legkisebb körrel azok szerepelnek, akik ellen nem követtel el egy szabálytalanságot sem a mérkőzés alatt.

Piros kör: Bayern München játékos

Sárga kör: Borussia Dortmund játékos

Sárga nyíl: szabálytalanságáért sárga lapot kapott

Alakzat típus: poszt (kapus, védők, középpályások és csatár)

A mérkőzésen hivatalosan 20 szabálytalanságot követtek el. Ebből 11-et Borussia, 9-et Bayern játékos. A müncheniek közül öten szabálytalankodtak, közülük Franck Ribéry követte el a legtöbb szabálytalanságot (hármat), az egyikért a 73. percben sárga lapot kapott. A dortmundiak közül szintén öten szabálytalankodtak, a legtöbbször (hatszor) Robert Lewandowski – aki így az egész mezőnyben legtöbbet szabálytalankodó játékosnak bizonyult.

 sufferers_cl_final_2013_v2 (1).png

Kire utaztak?

Ha az elemzésünkben arra irányítjuk figyelmünket, hogy ki ellen követték el a legtöbb faultot (számszerint négyet), akkor Marco Reus dortmundi támadó középpályás helyzete szembetűnő. Nem csak azért érdekes ez a tény, mert az ellene elkövetett egyik szabálytalanság révén szerezte meg a vezetést a Dortmund, hanem azért is, mert egyszerre három teljesen más szerepkörű Bayern játékos (Dante, Ribéry és Martínez) is próbálta kivonni őt a játékból – miközben Reus egyszer sem szabálytalankodott sem ellenük, sem más Bayern játékos ellen. Utána azonban a képzeletbeli dobogón három Bayern játékos következik (Boateng, Ribéry és Martínez) őket három alkalommal állították meg szabálytalan körülmények között.

Rivális párharcok

Érdekes megnézni, hogy milyen rivalizálások, páros szabálytalanságok alakultak ki a meccsen. A hálózaton három ilyen egymás ellen kölcsönösen szabálytalankodó párt találhatunk, amelyekben a két sztár, Robert Lewandowski és Franck Ribéry volt a legaktívabb résztvevő: Lewandowski-Martínez (2-1), Ribéry-Lewandowski (1-1) valamint Ribéry-Grosskreutz (1-1) – utóbbiért mindketten sárgalapos figyelmeztetésben részesültek. Lewandowski és Ribéry felvették a kesztyűt és bár pozíciójukból adódóan elég messze vannak a pályán, mégis sikerült egymásra találniuk.

new_faults_ntw.png (1).png

A „kimaradók”

A Bayern játékosok közül a csatár (Mandžukić) és a mögötte támadó középpályást játszó Müller teljesen kimaradt az „adok-kapokból”, míg épp ellenkező figyelhető meg a hasonló poszton játszó két dortmundi labdarúgónál (Reus, Lewandowski). Továbbá az is jól látszik az ábrákon, hogy a dortmundi védő játékosokat egy alkalommal sem szerelték le szabálytalan eszközökkel, illetve Dantét kivéve mindkét csapat védőire (és kapusaira) igaz, hogy nem vagy csak egy alkalommal szabálytalankodtak – ami összességében megerősíti a mérkőzés sportszerű képét.

Összegzés

A korábbi passzhálózati elemzésünket jól keigészíti a sportszerűtlenségek hálózatának tanulmányozáwEsa. A passzhálózat eredményeivel összevetve részben érthetővé válik a Bayern taktika lényege, miszerint a sok labdát kapó, és a dortmundi támadások megakadályozásában Reus kikapcsolása kulcsfontossággal bírt a győzelem megszerzésében. Emellett a bajorok sikeréhez vezető út másik lehetséges okát, Ribéry védőmunkáját (szerepkörét) és futásteljesítményét is szemlélteti: láthatóan többször, a tőle viszonylag távol elhelyezkedő játékosok szabálytalankodtak ellene, illetve szabálytalankodott ő velük szemben.

Szólj hozzá!

2013.05.28. 14:36 ntwrk.blog

Tényleg olyan egyszerű játék a foci? Hálózati dinamika a Bayern sikere mögött

Címkék: kutatás sport foci bajnokok ligája football dortmund bayern bl döntő network szociális hálózat hálózatkutatás sport hálózat

Jelmagyarázat - Támadások felépítése:

Az élek az egyes játékosok 3-3 legrelevánsabb passzát mutatják. A nyilak a passzok irányát jelzik.

  • Csak azokat a passzokat vizualizáltuk, amelyek a támadások részei voltak.
  • Csak azok a passzok láthatóak, melyek az előrefelé (ellenfél kapuja felé) vezetnek vagy azonos pozíciójú (pl. középpálya-középpálya) játékosok között mentek végbe. 

Champions League english small.png
Az infografikát az Avalanche Kreatív Ügynökség készítette.
Klikk a képre a nagyobb képért.

Meccsek hálózatos vizualizációjával újfajta szemszögből lehet a labdarúgás világába betekintést nyerni. Mivel a Maven7 csapata igazi sportrajongó, ezért az év foci eseményét a Bajnokok Ligájának döntőjét nem hagyhattuk ki elemzési palettánkból.

Mindenki tudja, hogy “A foci egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát 90 percen keresztül és mindig a németek nyernek” -főleg, ha csak német csapatok játszanak. De ha olyan egyszerű lenne ez a sport miért, követnék milliók világszerte az eseményeket? Miért lenne akkora biznisz a sportfogadás, és miért is készülne elemzések tucatja? Mert a foci nem is olyan egyszerű.

Vessünk egy pillantást a két döntős legfontosabb passzainak hálózatára. Passzok (fekete él), kapura lövések (kék él) és gólok (piros élek) repkednek a játékosok között. A két hálózat vizualizációja önmagában is szép (Köszönjük Avalanche!), de a kérdés leginkább az, hogy értelmezésükkel közelebb juthatunk-e ahhoz, hogy miért is a Bayern München és nem a Borussia Dortmund győzött?

A hálózatokat elemezve könnyen azonosíthatóak a legalapvetőbb különbségek és hasonlóságok a csapatok támadási stratégiájában. A hálózati (támadási) struktúra elsőre roppant hasonló, hiszen mindkét csapat hasonló felállást (4-2-3-1) követett, és a játékosok közötti dinamikák sem térnek el különösen. A hátvédek erős kölcsönös kapcsolatokkal rendelkeznek, bár a Bayern inkább a bal, a Dortmund inkább a jobb oldalon volt erősebb. Mindkét csapat legtöbb passzt kapott játékosa középpályás, Schweinsteiger és Gündogan.

És miért pont a Bayern nyert?

Természetesen a focit azért szeretjük, mert változatos és nem minden csapat ugyanolyan. Miben különbözött a két csapat játéka leginkább szombat este? A passzolási adatok alapján a Dortmund kulcsfontosságú figurája Reus volt, amelyet igazolni látszik az is, hogy a csapat egyetlen gólját is ő harcolta ki (11-es). Csapattársai szinte minden kapu felé irányuló akcióban őt keresték passzaikkal, centrális pozíciója az ábrán jól kivehető. Adódik a kérdés, hogy mi lett volna, hogyha az eredetileg ezen a poszton játszó Götze kerül a csapatba, és így Grosskreutz helyére pedig Reus.

Jobban szemre vételezve a hálózatok felső részét jól látszik, hogy a Bayern a széleken aktívabb volt és kevésébe egy személyre központosult a támadása, mint a Dortmundnak. A bőrnadrágosok csatárai hatékonyabban működtek együtt – hálózati szavakkal élve több a kölcsönös kapcsolatuk, Ribéry támogató szerepe a baloldalon az egész támadást sokkal hatékonyabbá tette. A dortmundi támadó középpályának (egyet kivéve Błaszczykowski - Gündogan) nincsenek kölcsönös kapcsolatai sem egymással, sem pedig más csapatrészekkel. Ezzel szemben a Bayern támadó középpályásainak egy, a teljes középpályás sornak 3 kölcsönös kapcsolata van (Schweinsteiger - Ribéry, Müller – Robben, Ribéry – Martinez), ami erősebb együttműködési mintázatokat mutat a támadásban. A középpályások teljesítménye jó indikátora lehet az egész csapat teljesítményének. Schweinsteiger pontosabban játszott és passzolt (87 passz, 73 sikeres, ami 84%-os hatékonyság), mint Gündonan (56-ból 31 sikeres passz, ami 62%-os hatékonyság). A Bayernek összesen 640 passza volt 72 százalékos hatékonysággal, a Borussiának azonban csak 448 passzt sikerült, 60 százalékos hatékonysággal véghezvinnie.

Továbbá talán a két, balszélső (támadó középpályás), Ribéry és Grosskreutz passzhálózati helyzete közötti eltérés érdemel figyelmet. Míg Ribéry-t négy társa is aktívan megtalálta labdákkal, addig dortmundi riválisát csak ketten, ami szintén azt mutatja, hogy különösen a bal szélen a München lényegesen aktívabb tudott lenni ellenfelénél.

Érdekesség, hogy a müncheni gólokhoz vezető közvetlen passzok atipikusak, kevésbé voltak jellemzőek a meccsen adott játékosok között, ezért sem szerepelnek az ábrán (Robben-Mandžukić illetve Ribery-Robben).

További érdekes eredmény, hogy a kapusoktól induló támadások a Dortmundnál gyakoribbak volt, ráadásul a védelem is sokkal támadóbb jellegű focit játszott a hálózatalapján – Boateng leginkább előre adta a labdát s Dante viszont inkább hátrapasszolt.

2 komment

2013.02.13. 11:27 ntwrk.blog

A Manchester City és a Liverpool a passzok hálójában

Címkék: foci hálózat liverpool hálózatkutatás manchaster city

Blogunk már beszámolt egy hasonló elemzésről, amelyben kosárcsapatok passzolási mintázatát vizsgálták Amerikai specialisták. Ezúttal egy futballrajongó blog fordult hálózatkutatás eszközeihez, hogy kielemezze a Február elején lezajlott, egyébként döntetlenben (2-2) végződő Manchester City – Liverpool mérkőzést.

mcfc-vs-lfc.png

Az eredményeket a fenti ábra foglalja össze, amiben a játékosok elhelyezkedése nagyjából megfelel a pályán betöltött pozíciójuknak. Mivel ezek fix pozíciók, nem mindig egyeznek a tényleges hellyel, ahol a játékos a passzon keresztül labdához jutott. A pontok értelemszerűen csak a kezdő 11-et jelölik, hiszen a cserejátékosok nem sokat passzolhattak a játék során. Csak azok a passzok kerültek elemzésre, amik sikeresek voltak. A játékosok közötti vonalak sötétsége a passzok intenzitását jelöli, minél sötétebb, annál intenzívebb volt a két játékos egymás közötti labdajátéka. A pontok mérete és színe a sportolók csapatukhoz viszonyított aktivitását jelöli, tehát csak saját színeiken belül értelmezhetőek.

Ha nemcsak ezt a játékot nézzük, a City legbefolyásosabb játékosai Yaya Touré és De Jong voltak, előbbi azonban az Afrikai nemzetek kupáján, utóbbi pedig éppen a Milan színeiben játszott. Helyettesítőik, Barry és Garcia kevésbé voltak kiemelkedőek, bár Barry volt a legerősebb passzoló a Cityben. A Liverpoolnál a két középpályás, Lucas és Gerrard diktálták a passzolási ütemet, jól kapcsolódva a védőkhöz, Lucas pedig Suárezhez és Sturridge-hez is. Kétségtelen, hogy a passzolások tekintetében a Liverpool a jobb csapat, amely előnyt ki is használtak a játék során.

Az Arsenal meccshez hasonlóan a Liverpool a közvetlen támadásokat részesítette előnyben a szerzett labdákhoz képest, aminek a közvetítője Reinán és Aggeren keresztül gyakran Enrique volt. A középpályások és a védők összjátéka, és Sturridge kifejezetten jók voltak, és dominálták a passzokat a Norwich és Arsenal elleni meccsekhez képest. A Liverpool tehát képes volt arra, hogy az eddigi, labda dominanciára irányuló stratégiáját (amit a Norwich ellen láthattunk) egy direktebb, ellentámadásokban gazdagabbra cserélje, ahogy az az Arsenal és a Manchester elleni meccseken történt. Különösen előbbi volt kifejezetten élvezetes, ami olyan középpálya kontrollt demonstrált Gerrard és Lucas révén, ami az Arsenal elleni mérkőzésből hiányzott. Hogy ezt a további meccseken mennyire tudják kamatoztatni, még kiderül.

Forrás: http://2plus2equals11.wordpress.com/2013/02/05/manchester-city-vs-liverpool-passing-network-analysis/

Szólj hozzá!

2012.07.25. 18:23 ntwrk.blog

Olimpia, vízilabda és persze hálózatok - Esélylatolgatás kissé elfogultan

Címkék: foci hálózat vízilabda válogatott network hálózatkutatás magyar vízilabda

Az egész világ a pénteken kezdődött Londoni Olimpia lázában ég. Minden országnak megvannak kedvenc sportágai - amelyek nem túl meglepően - pont egybeesnek azokkal a számokkal amikben kiemelkedőek.  Az angolok a lovaspólóért, a brazilok a fociért, a kínaiak ping-pongért és az atlétikáért,  az amerikai pedig szinte mindenért, de főleg az úszásért rajonganak.  Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a magyar szurkolók szívét leginkább a vízilabda dobbantja meg. Korábban már írtunk foci csapatok passzolásai alapján felrajzolt hálózatok elemzéséről, mivel kis hazánk nem képviseltette magát a Labdarúgó Európa Bajnokságon, így focis elemzést sajnos nem tudtunk készíteni. Készítettünk egy rövidebb összefoglalást az elmúlt 4 Olimpia vízilabda mérkőzései alapján. A Maven7 elemző csapatának (talán kissé elfogult) tippje az elmúlt évek eredményei alapján, hogy a magyar válogatottnak idén is  a dobogó legfelső fokán a helye.

Teljes_halo_92_08_vizilabda_1.png

Az első ábrán, az elmúlt 4 Olimpia összecsapásai látszódnak. A pontok az egyes országokat(csapatokat) mutatják, a zöld vonalak a mérkőzés győztesére mutatnak, a piros vonalak döntetlen összecsapásokra vonatkoznak (Pl: Németország-Franciaország). Minél vastagabb egy él két ország között, annál gyakrabban csaptak össsze, hasonló végeredménnyel. (Jól látszik, hogy Magyarországra vastag vonalak mutatnak, azaz Görgögországot, Hollandiát és Oroszországot többször is megvertük.) A csomópontok mérete a győztes meccsek, a feliratok mérete pedig a játszott meccsek száma szerint növekszik. Azok az országok, melyek már nem léteznek fehér színű ponttal vannak jelölve.

Összesen 23 csapat és 21 ország  szerzett olimpiai kvótát az elmúlt 12 évben.  Ezeket a furcsa számokat Kelet-Közép Európa rendszerválozásainak köszönhetjük, hiszen a legkiválóbb csapatok összetétele nem, csak neve változott meg az elmúlt évtizedben. Hagyományosan a kelet-európai és a posztszovjet országok által kedvelt sportágban bekövetkezett legangyobb változások; Szerbia és Montenegró kettéválása, Csehszlovákia felbomlása és az 1992-es Olimpián  a FÁK  országait képviselő (12 országot magába foglaló) Egyesített csapat  megszűnése.

Az első kép nagyon sűrű, érdemes megnézni, hogy melyik országok nyertek érmeket az utóbbi években. A következő ábrán a  pontok színe a nem hivatalos olimpiai pontszámok alapján alakultak ki. Egy Olimpiai aranyérem vízilabdában 7 pontot ér, egy ezüst 5-öt és bronz 4-et. Minél sárgább egy pont, annál több olimpiai pontszámot szerzett ebben a sportban (Magyarország 21-et). A szürke országok nem álltak fel a dobogóra az elmúlt 4 Olimpián.

Teljes_halo_pontszam_szerint_szinezve_kicsi.png

Az ábrán jól látszik, hogy a magyar válogatott az utóbbi három olimpiai győzelmével, messze a legsikersebb, de legnagyobb vetélytársaink sem panaszkodhatnak. Az olaszok, spanyolok és a szerbek mind jó helyezéseket értek el az utóbbi években, sőt győzelmeik száma is meggyőző (pontok mérete). Hálózati pozíciójuk alapján komoly vetélytársak, hiszen nagyon sok csapattal játszottak már, ismerik a technikájukat és mi si kikaptunk tőlük párszor. Az utóbbi évek legnagyobb vesztesei nyilvánvalóan a németek, görögök és az ausztrálok.

A legfontosabb vetélytársak elemzéséhez érdemes lecsökkenteni a hálózat méretét. A következő ábrán már csak azok az országok látszódnak, akiknek vannak többszörös (legalább kétszeres) kapcsolataik, azaz már többször játszottak egymás ellen, hasonló kimenettel. Mi a legtöbbször az olaszokat és a görögöket vertük el, gyakorlatilag csak egy olyan ország van akitől többször is kikaptunk - az Spanyolország. A horvátok kedvét leginkább az amerikaiak és a spanyolok elleni meccsek vehetik el, ám a  spanyolok jobb ha tartanak a szerbektől. Ezen a képenlátható csapatokat (főleg a színeseket) minden bizonnyal láthatjuk a fináléban.

Egyszeres_kapcsolatok_nelkul_szinezett_teljes_halo_kicsi_1.png

Annak érdekében, hogy pontosabban lehessen latolgatni az idei esélyeket, felrajzoltuk az előző Olimpia hierarchikus hálózatát. A szagatott vonalak a selejtezőket mutatják, az éleken a a végeredmény látszik. A vonalak itt is a győztesekre mutatnak a piros élek pedig a döntetlen meccsek. A színes pontok az érmek alapján vannak színezve (HUN:arany, USA:ezüst, SRB:bronz). Magyarország minden meccsét megnyerte kivétel a Montenegró elleni döntetlent. Érdekes, hogy a szerbek ellen 4 éve nem játszottunk meccset, akik köztudottan nagyon erősek. Reméljük mindennek ellenére hozza magát a papírforma és az idei Európa bajnokságon elszenvedett vereség nem ismétlődik meg és ismét a magyar himnuszt hallgathatjuk meg a finálé után.2008_hierarchikus_halozat_kicsi_2.png

Jó szurkolást!

Maven7 Csapata

2 komment

süti beállítások módosítása