network blog

 Jelmagyarázat - szabálytalanság-hálózat

Az irányított élek az egyes játékosok szabálytalanságait (faultokat) mutatják. Az első ábrán csak azok a játékosok szerepelnek, akik szabálytalankodtak, illetve akik ellen szabálytalanságot követtek el a mérkőzés alatt. Csak azokat a szabálytalanságokat regisztráltuk, amelyeket a bíró észrevett (lefújt, vagy adott játékost menet közben figyelmeztette), illetve ahol érzékelte a szabálytalanság tényét, de előnyszabályt alkalmazott – utóbbira összesen egy példa akadt az egész mérkőzésen.

• A szabálytalanságokat nyilak jelölik. Irányuk a szabálytalankodótól halad az azt elszenvedő játékos felé.
• Minél több szabálytalanságot követett el egy játékos adott ellenfele, annál vastagabb a nyíl (1-től 4-ig terjedt a skála)
• Minél több szabálytalanságot követtek el egy játékos ellen, annál nagyobb körrel ábrázoltuk. A legkisebb körrel azok szerepelnek, akik ellen nem követtel el egy szabálytalanságot sem a mérkőzés alatt.

Piros kör: Bayern München játékos

Sárga kör: Borussia Dortmund játékos

Sárga nyíl: szabálytalanságáért sárga lapot kapott

Alakzat típus: poszt (kapus, védők, középpályások és csatár)

A mérkőzésen hivatalosan 20 szabálytalanságot követtek el. Ebből 11-et Borussia, 9-et Bayern játékos. A müncheniek közül öten szabálytalankodtak, közülük Franck Ribéry követte el a legtöbb szabálytalanságot (hármat), az egyikért a 73. percben sárga lapot kapott. A dortmundiak közül szintén öten szabálytalankodtak, a legtöbbször (hatszor) Robert Lewandowski – aki így az egész mezőnyben legtöbbet szabálytalankodó játékosnak bizonyult.

Kire utaztak?

Ha az elemzésünkben arra irányítjuk figyelmünket, hogy ki ellen követték el a legtöbb faultot (számszerint négyet), akkor Marco Reus dortmundi támadó középpályás helyzete szembetűnő. Nem csak azért érdekes ez a tény, mert az ellene elkövetett egyik szabálytalanság révén szerezte meg a vezetést a Dortmund, hanem azért is, mert egyszerre három teljesen más szerepkörű Bayern játékos (Dante, Ribéry és Martínez) is próbálta kivonni őt a játékból – miközben Reus egyszer sem szabálytalankodott sem ellenük, sem más Bayern játékos ellen. Utána azonban a képzeletbeli dobogón három Bayern játékos következik (Boateng, Ribéry és Martínez) őket három alkalommal állították meg szabálytalan körülmények között.

Rivális párharcok

Érdekes megnézni, hogy milyen rivalizálások, páros szabálytalanságok alakultak ki a meccsen. A hálózaton három ilyen egymás ellen kölcsönösen szabálytalankodó párt találhatunk, amelyekben a két sztár, Robert Lewandowski és Franck Ribéry volt a legaktívabb résztvevő: Lewandowski-Martínez (2-1), Ribéry-Lewandowski (1-1) valamint Ribéry-Grosskreutz (1-1) – utóbbiért mindketten sárgalapos figyelmeztetésben részesültek. Lewandowski és Ribéry felvették a kesztyűt és bár pozíciójukból adódóan elég messze vannak a pályán, mégis sikerült egymásra találniuk.

A „kimaradók”

A Bayern játékosok közül a csatár (Mandžukić) és a mögötte támadó középpályást játszó Müller teljesen kimaradt az „adok-kapokból”, míg épp ellenkező figyelhető meg a hasonló poszton játszó két dortmundi labdarúgónál (Reus, Lewandowski). Továbbá az is jól látszik az ábrákon, hogy a dortmundi védő játékosokat egy alkalommal sem szerelték le szabálytalan eszközökkel, illetve Dantét kivéve mindkét csapat védőire (és kapusaira) igaz, hogy nem vagy csak egy alkalommal szabálytalankodtak – ami összességében megerősíti a mérkőzés sportszerű képét.

Összegzés

A korábbi passzhálózati elemzésünket jól keigészíti a sportszerűtlenségek hálózatának tanulmányozáwEsa. A passzhálózat eredményeivel összevetve részben érthetővé válik a Bayern taktika lényege, miszerint a sok labdát kapó, és a dortmundi támadások megakadályozásában Reus kikapcsolása kulcsfontossággal bírt a győzelem megszerzésében. Emellett a bajorok sikeréhez vezető út másik lehetséges okát, Ribéry védőmunkáját (szerepkörét) és futásteljesítményét is szemlélteti: láthatóan többször, a tőle viszonylag távol elhelyezkedő játékosok szabálytalankodtak ellene, illetve szabálytalankodott ő velük szemben.

Jelmagyarázat - Támadások felépítése:

Az élek az egyes játékosok 3-3 legrelevánsabb passzát mutatják. A nyilak a passzok irányát jelzik.

• Csak azokat a passzokat vizualizáltuk, amelyek a támadások részei voltak.
• Csak azok a passzok láthatóak, melyek az előrefelé (ellenfél kapuja felé) vezetnek vagy azonos pozíciójú (pl. középpálya-középpálya) játékosok között mentek végbe. 

Az infografikát az Avalanche Kreatív Ügynökség készítette.

Meccsek hálózatos vizualizációjával újfajta szemszögből lehet a labdarúgás világába betekintést nyerni. Mivel a Maven7 csapata igazi sportrajongó, ezért az év foci eseményét a Bajnokok Ligájának döntőjét nem hagyhattuk ki elemzési palettánkból.

Mindenki tudja, hogy “A foci egyszerű játék, 22 ember kerget egy labdát 90 percen keresztül és mindig a németek nyernek” -főleg, ha csak német csapatok játszanak. De ha olyan egyszerű lenne ez a sport miért, követnék milliók világszerte az eseményeket? Miért lenne akkora biznisz a sportfogadás, és miért is készülne elemzések tucatja? Mert a foci nem is olyan egyszerű.

Vessünk egy pillantást a két döntős legfontosabb passzainak hálózatára. Passzok (fekete él), kapura lövések (kék él) és gólok (piros élek) repkednek a játékosok között. A két hálózat vizualizációja önmagában is szép (Köszönjük Avalanche!), de a kérdés leginkább az, hogy értelmezésükkel közelebb juthatunk-e ahhoz, hogy miért is a Bayern München és nem a Borussia Dortmund győzött?

A hálózatokat elemezve könnyen azonosíthatóak a legalapvetőbb különbségek és hasonlóságok a csapatok támadási stratégiájában. A hálózati (támadási) struktúra elsőre roppant hasonló, hiszen mindkét csapat hasonló felállást (4-2-3-1) követett, és a játékosok közötti dinamikák sem térnek el különösen. A hátvédek erős kölcsönös kapcsolatokkal rendelkeznek, bár a Bayern inkább a bal, a Dortmund inkább a jobb oldalon volt erősebb. Mindkét csapat legtöbb passzt kapott játékosa középpályás, Schweinsteiger és Gündogan.

És miért pont a Bayern nyert?

Természetesen a focit azért szeretjük, mert változatos és nem minden csapat ugyanolyan. Miben különbözött a két csapat játéka leginkább szombat este? A passzolási adatok alapján a Dortmund kulcsfontosságú figurája Reus volt, amelyet igazolni látszik az is, hogy a csapat egyetlen gólját is ő harcolta ki (11-es). Csapattársai szinte minden kapu felé irányuló akcióban őt keresték passzaikkal, centrális pozíciója az ábrán jól kivehető. Adódik a kérdés, hogy mi lett volna, hogyha az eredetileg ezen a poszton játszó Götze kerül a csapatba, és így Grosskreutz helyére pedig Reus.

Jobban szemre vételezve a hálózatok felső részét jól látszik, hogy a Bayern a széleken aktívabb volt és kevésébe egy személyre központosult a támadása, mint a Dortmundnak. A bőrnadrágosok csatárai hatékonyabban működtek együtt – hálózati szavakkal élve több a kölcsönös kapcsolatuk, Ribéry támogató szerepe a baloldalon az egész támadást sokkal hatékonyabbá tette. A dortmundi támadó középpályának (egyet kivéve Błaszczykowski - Gündogan) nincsenek kölcsönös kapcsolatai sem egymással, sem pedig más csapatrészekkel. Ezzel szemben a Bayern támadó középpályásainak egy, a teljes középpályás sornak 3 kölcsönös kapcsolata van (Schweinsteiger - Ribéry, Müller – Robben, Ribéry – Martinez), ami erősebb együttműködési mintázatokat mutat a támadásban. A középpályások teljesítménye jó indikátora lehet az egész csapat teljesítményének. Schweinsteiger pontosabban játszott és passzolt (87 passz, 73 sikeres, ami 84%-os hatékonyság), mint Gündonan (56-ból 31 sikeres passz, ami 62%-os hatékonyság). A Bayernek összesen 640 passza volt 72 százalékos hatékonysággal, a Borussiának azonban csak 448 passzt sikerült, 60 százalékos hatékonysággal véghezvinnie.

Továbbá talán a két, balszélső (támadó középpályás), Ribéry és Grosskreutz passzhálózati helyzete közötti eltérés érdemel figyelmet. Míg Ribéry-t négy társa is aktívan megtalálta labdákkal, addig dortmundi riválisát csak ketten, ami szintén azt mutatja, hogy különösen a bal szélen a München lényegesen aktívabb tudott lenni ellenfelénél.

Érdekesség, hogy a müncheni gólokhoz vezető közvetlen passzok atipikusak, kevésbé voltak jellemzőek a meccsen adott játékosok között, ezért sem szerepelnek az ábrán (Robben-Mandžukić illetve Ribery-Robben).

További érdekes eredmény, hogy a kapusoktól induló támadások a Dortmundnál gyakoribbak volt, ráadásul a védelem is sokkal támadóbb jellegű focit játszott a hálózatalapján – Boateng leginkább előre adta a labdát s Dante viszont inkább hátrapasszolt.

Blogunk már beszámolt egy hasonló elemzésről, amelyben kosárcsapatok passzolási mintázatát vizsgálták Amerikai specialisták. Ezúttal egy futballrajongó blog fordult hálózatkutatás eszközeihez, hogy kielemezze a Február elején lezajlott, egyébként döntetlenben (2-2) végződő Manchester City – Liverpool mérkőzést.

Az eredményeket a fenti ábra foglalja össze, amiben a játékosok elhelyezkedése nagyjából megfelel a pályán betöltött pozíciójuknak. Mivel ezek fix pozíciók, nem mindig egyeznek a tényleges hellyel, ahol a játékos a passzon keresztül labdához jutott. A pontok értelemszerűen csak a kezdő 11-et jelölik, hiszen a cserejátékosok nem sokat passzolhattak a játék során. Csak azok a passzok kerültek elemzésre, amik sikeresek voltak. A játékosok közötti vonalak sötétsége a passzok intenzitását jelöli, minél sötétebb, annál intenzívebb volt a két játékos egymás közötti labdajátéka. A pontok mérete és színe a sportolók csapatukhoz viszonyított aktivitását jelöli, tehát csak saját színeiken belül értelmezhetőek.

Ha nemcsak ezt a játékot nézzük, a City legbefolyásosabb játékosai Yaya Touré és De Jong voltak, előbbi azonban az Afrikai nemzetek kupáján, utóbbi pedig éppen a Milan színeiben játszott. Helyettesítőik, Barry és Garcia kevésbé voltak kiemelkedőek, bár Barry volt a legerősebb passzoló a Cityben. A Liverpoolnál a két középpályás, Lucas és Gerrard diktálták a passzolási ütemet, jól kapcsolódva a védőkhöz, Lucas pedig Suárezhez és Sturridge-hez is. Kétségtelen, hogy a passzolások tekintetében a Liverpool a jobb csapat, amely előnyt ki is használtak a játék során.

Az Arsenal meccshez hasonlóan a Liverpool a közvetlen támadásokat részesítette előnyben a szerzett labdákhoz képest, aminek a közvetítője Reinán és Aggeren keresztül gyakran Enrique volt. A középpályások és a védők összjátéka, és Sturridge kifejezetten jók voltak, és dominálták a passzokat a Norwich és Arsenal elleni meccsekhez képest. A Liverpool tehát képes volt arra, hogy az eddigi, labda dominanciára irányuló stratégiáját (amit a Norwich ellen láthattunk) egy direktebb, ellentámadásokban gazdagabbra cserélje, ahogy az az Arsenal és a Manchester elleni meccseken történt. Különösen előbbi volt kifejezetten élvezetes, ami olyan középpálya kontrollt demonstrált Gerrard és Lucas révén, ami az Arsenal elleni mérkőzésből hiányzott. Hogy ezt a további meccseken mennyire tudják kamatoztatni, még kiderül.

Forrás: http://2plus2equals11.wordpress.com/2013/02/05/manchester-city-vs-liverpool-passing-network-analysis/

Az egész világ a pénteken kezdődött Londoni Olimpia lázában ég. Minden országnak megvannak kedvenc sportágai - amelyek nem túl meglepően - pont egybeesnek azokkal a számokkal amikben kiemelkedőek.  Az angolok a lovaspólóért, a brazilok a fociért, a kínaiak ping-pongért és az atlétikáért,  az amerikai pedig szinte mindenért, de főleg az úszásért rajonganak.  Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a magyar szurkolók szívét leginkább a vízilabda dobbantja meg. Korábban már írtunk foci csapatok passzolásai alapján felrajzolt hálózatok elemzéséről, mivel kis hazánk nem képviseltette magát a Labdarúgó Európa Bajnokságon, így focis elemzést sajnos nem tudtunk készíteni. Készítettünk egy rövidebb összefoglalást az elmúlt 4 Olimpia vízilabda mérkőzései alapján. A Maven7 elemző csapatának (talán kissé elfogult) tippje az elmúlt évek eredményei alapján, hogy a magyar válogatottnak idén is  a dobogó legfelső fokán a helye.