network blog

Az Bar Ilan Egyetem (Ramat-Gan, Izrael) kutatói újabb internettérképpel járultak hozzá a hálózatkutatáshoz. Az egész internetet még sosem sikerült feltérképezni, így azt sem tudjuk pontosan, hány oldalból is áll összesen. A dolog egyrész azért nehéz, mert óriási mennyiségű adatról an szó, másrészt csak linkről linkre lehet haladni, így azokra az oldalakra, amelyekre nem mutat link, nem tudunk eljutni.

A gömb (kattintsunk rá a nagyobb képért) közepén látjuk a nyolcan legtöbb kapcsolattal rendelkező oldalt. A külső, sötétlila burok a központhoz kevésbé, de egymáshoz annál inkább kapcsolódó oldalakat tartalmazza, összesen 15 ezret. Végül pedig legkívül vannak a többiekhez alig kapcsolódó oldalak.

Olvasóink talán ismerik, vagy maguk is játszottak régebben lapozgatós kalandregényekkel. Kockadobással alakítjuk ki karakterünk ügyességét, életerejét és szerencséjét, majd döntéseink alapján egyik pontról a másik pontra kell lapoznunk (pl. attól függően, hogy balra megyünk a játékban, vagy jobbra, vagy megküzdünk-e az ellenféllel vagy elmenekülünk). Az egyik ilyen könyv A Gyíkkirály Szigete. Itt kalandorként egy szigetre érkezünk, hogy legyőzzük a gonosz Gyíkkirályt, és oda vezető utunk során egy sor ellenséggel, csapdával és akadállyal kell szembesülnünk. Az 1-es ponttól a 400-as pontig általában 1-3 lehetőség közül választhatunk.
Az egyes pontokból elérhető más pontok ábrázolásával felrajzolható a könyv összes lehetséges útvonalának hálózata, és ezt mutatjuk itt be Olvasóinknak. Mivel a teljes hálózat igen nagy, ezért az itt látható képen csak egy kis részlete látható, a teljes hálózat megtekintéséhez kattintson a képre.

Kalandunk során balszerencsénknek vagy rossz döntéseinknek köszönhetően olyan pontra kerülhetünk, mely közli velünk, hogy meghaltunk, és kalandunknak vége. Ebben a könyvben összesen 8 ilyen alkalom van (persze csata közben sokkal több alkalmunk van meghalni). Balszerencsénk 2 esetben ölhet meg: ha elbódít a húsevő fa, majd megesz, illetve ha halálra mar egy kígyó. Rossz döntéseink 4 esetben vezethetnek a halálunkhoz: ha megpróbáljuk felgyújtani a fejvadászok házát és megölnek érte, ha egy fa odvába bújunk de a fejvadászok megtalálnak, illetve két esetben akkor, ha a Gyíkkirály megölése után nem öljük meg azonnal az őt irányító, az Alien sorozat arckeresőjére emlékeztető parazitát, így az agyunkba fúródik és átveszi az irányítást. Végül pedig erkölcsi tanítást is találhatunk, ugyanis akkor is halál a büntetésünk, ha megtámadjuk a vén sámánt, vagy cserbenhagyjuk barátunkat, aki épp az óriásrákkal küzd, és így elsüllyedünk a futóhomokban.

A hálózatban gyakran látunk olyan elágazódást, ahol az út szétválik, és csak jóval később ér össze. Itt gyakran azt döntjük el, hogy melyik irányba haladjunk tovább, és ezáltal különböző események következnek. Nézzük meg az alábbi részletet:

A bal szélső ponton eldönthetjük, hogy a fejvadászok falva felé indulunk tovább (fenti rész), vagy elkerüljük a falvat (lenti rész). Előbbi választásunk esetén bizonyos döntések oda vezetnek, hogy meg kell küzdenünk a fejvadászok törzsfőnökével vagy 3 fejvadásszal, akik mind megölhetnek, de ezenkívül két másik esetben is meghalhatunk (ezek a külső, elkülönített pontok), a korábban ismertetett módon. Ha viszont elkerüljük a falvat, akkor pigmeusokkal találkozunk, akikkel megpróbálhatunk beszélni, de ha ez nem sikerül, akkor dárdákkal dobálnak meg, vagy pedig meg kell küzdenünk egyikükkel (piros pont).

Akár így döntünk, akár úgy, előbb vagy utóbb elérünk a mocsárhoz (jobb szélső pont), ahol újabb szörnyű teremtményekkel küzdhetünk meg, mint amilyen a Viziszörny, az Óriásdarázs, az Iszapszívó, a Borotvafogú vagy a Barlangi Nő.

Egy ország vagy város tömegközlekedési hálózatának térképe (vasút, metró, stb.) alapján utazásunk előtt megtudhatjuk, hogy milyen útvonalon juthatunk el a legegyszerűbben úticélunkhoz. Az ilyen térképek azonban nem vesznek figyelembe egy igen fontos szempontot: az utazási időt. Hazai példával élve, a vasúthálózat térképe alapján ugyan úgy tűnhet, hogy Sopronból Keszthelyre hamarabb elérünk, mint Sopronból Budapestre. Azonban a sok átszállás miatt könnyen előfordulhat, hogy míg Pestre pár óra alatt felérünk, addig Keszthelyre 6 óráig tart az utazás.

Úgy tűnik, az olyan egyszerű növények, mint a lóhere vagy a földieper intelligensebbek, mint gondolnánk, derül ki Josef Stuefer holland kutató kísérleteiből.

Mindkét növény képes hajtásokkal szaporodni, vagyis hosszú vízszintes gyökereket növeszt, melyekből újabb növények (klónok) hajtanak ki. Az új növények kifejlődésével azonban megmarad a kapcsolat az anyanövénnyel, és lassan nagy, kiterjedt hálózat alakul ki. Ezt a hálózatot a növények az egymással való kommunikációra használják. Ha hernyók kezdik el enni az egyik növényt, a növény a gyökérhálózaton keresztül figyelmezteti a többit. Azok válaszként olyan anyagokat termelnek, melyek által leveleik ehetetlenné, vagy legalábbis rossz ízűvé válnak a hernyók számára.

Josef Steufer hernyókat engedett rá egy lóherehálózatra, hogy rágcsálják az egyik növényt. Később újabb hernyókat hozott, melyek választhattak a sérült hálózat növényei és egy új hálózat növényei között. A hernyók túlnyomó többsége mindig a sértetlen hálózatot választotta, mert ott a növények még nem készültek fel a támadásra, és nem romlott el az ízük.

A lóhere hálózatnak azonban hátrányai is vannak. Ha az egyik növényt vírus fertőzi meg, az gyorsan átterjed a többi növényre, ami az egész kolónia vesztét jelentheti.

A 2008 decemberében kirobbant Madoff-botrány az eddigi legnagyobb, egyetlen személy által elkövetett befektetési csalás. A technika az 1920-as Ponzi-féle csaláson alapszik, amelyet Carlo Ponzi fejlesztett ki. A módszer lényege, hogy a némi kezdőtőkével rendelkező üzletember kiemelkedően magas kamatokat ajánl befektetőinek. Az első belépők óvatosak, hamar kiveszik befektetett pénzüket, és kellemes meglepetéssel nyugtázzák, hogy az ígért óriási kamatok valódiak. Ezután jóval nagyobb összeget fektetnek be és azt hosszabb időre bent is merik hagyni. A csaló azonban állítása ellenére nem fekteti be pénzüket, egyszerűen csak a régebbi befektetők pénzéből fizeti ki az újabb belépőket. A valószínűtlenül magas kamatok híre gyorsan elterjed, a csaló bankszámláján lévő összeg pedig exponenciális nő.
Bernard Madoff az 1990-as évek eleje óta folytatott hasonló üzletet, és valószínűleg még tovább folytatta volna, hacsak a gazdasági válság nem kényszerít egyszerre túl sok embert pénzük kivonására. A Madoff-csalás jelenleg ismert mérete 65 milliárd dollár (kb. 15 ezer milliárd Ft), mely egyáltalán nem volt részvényekbe fektetve, mint ahogyan azt a károsultak gondolták, hanem egyetlen óriási bankszámlán hevert.
Valdis Krebs internetes oldalán a Madoff-féle befektetői hálózat egy részét mutatja be. Bernard Madoff ugyanis nem maga tárgyalt összes ügyfelével; nagyobb partnerei kisebb cégek pénzét fektették be, és a haszon egy részét maguk nyelték el. Így aztán sok befektető nem is tuda, hogy pénzét néhány közvetítőn keresztül a gondosan kidolgozott Madoff-csalásba fektették be.

A Madoff-csalás több ezer embert érintett (itt egy lista az eddig ismert áldozatokról). A legnagyobb vesztesei azok a cégek, melyek a hálózatban a legközelebb helyezkednek el Madoff-hoz, vagyis akik közvetlenül vele üzleteltek. Ilyen például a képen (középen, jobb oldalt) látható Fairfield Greenwich Group 7,5 milliárd dollár (kb. 1700 milliárd Ft) veszteséggel. A Madoff-tól legtávolabb fekvő kis cégek vagy gazdag magánemberek jóval kisebb összegeket buktak el. A legkisebb összeg, mellyel be lehetett szállni az üzletbe, 50 ezer dollár volt (kb. 12 millió Ft).

Bernard Madoff 70 éves. 150 éves börtönbüntetésnek néz elébe.

Ismét el kell keserítenünk a szerencsejáték-függőket és a sokmilliós (milliárdos!) főnyereményt hajszolókat: nincs biztos recept a lottó ötös megjátszására.

Mindezek fényében tehát továbbra sem jelenthetjük ki, hogy egyik vagy másik számkombinációnak kisebb vagy nagyobb esélye lenne a nyerőszámok közé kerülésre. Az ötös lottó szabályainak értelmében ugyanis hétről hétre valamennyi ötös számhalmazt ugyanakkora valószínűséggel húznak ki, mint bármelyik másikat. Vagy mégsem…? Játéknak és agytornának mindenesetre kiváló.
 

A művészet és a hálózatok kapcsolódása izgalmas terület. A nyers adatok megjelenítését követő networkok szemet gyönyörködtetőek, egy-egy hálózat a mandalákra emlékeztet. (Példaként álljon itt egy skála-független hálózat) A képek önmagukban, akár további művészeti alkotásokon keresztül jól kifejezik világunk komplexitását.

A másik kapcsolódási pont hálózati társadalmunknak művészi megközelítése. Amint azt itt olvastuk, az Ars Electronica digitális művészeti fesztivál és konferencia díjait (az elektronikus kultúra Oscarját) pénteken Linzben adják át. A hét kategória közül az egyik a Médiaművészet és kutatás kategóriája, amelynek díját a „Die or Interact” c. kötet kapta.
Manuel Castells a hálózati társadalomról szóló trilógiájában megfogalmazta a network befogadó-kizáró aspektusát. Mint arra a cím itt is utal, a kapcsolódás elengedhetetlen.
A kötetben biológus, informatikus, építész szerző tollából megjelent tanulmányok olvashatóak. Amint elolvastuk, visszatérünk rá.

A network.blog.hu URL-en, mostantól minden olyan témáról, újdonságról, érdekességről olvashattok majd, ami a hálózatokhoz illetve a hálózatkutatáshoz kapcsolódik. Szót ejtünk majd a legújabb hálózatkutatási tudományos eredményektől, a közösségi site-ok világán át, az üzleti és szervezeti hálózatokig, mindenről. Megpróbáljuk kicsomagolni a hálózatokat a pillanatnyilag divatos közösségi oldalak köntösből, és bemutatni egy-egy elgondolkodtató kutatást vagy felismerést, amelyet a hálózatos értelmezéseknek köszönhetünk.