Úgy tűnik, az olyan egyszerű növények, mint a lóhere vagy a földieper intelligensebbek, mint gondolnánk, derül ki Josef Stuefer holland kutató kísérleteiből.
Mindkét növény képes hajtásokkal szaporodni, vagyis hosszú vízszintes gyökereket növeszt, melyekből újabb növények (klónok) hajtanak ki. Az új növények kifejlődésével azonban megmarad a kapcsolat az anyanövénnyel, és lassan nagy, kiterjedt hálózat alakul ki. Ezt a hálózatot a növények az egymással való kommunikációra használják. Ha hernyók kezdik el enni az egyik növényt, a növény a gyökérhálózaton keresztül figyelmezteti a többit. Azok válaszként olyan anyagokat termelnek, melyek által leveleik ehetetlenné, vagy legalábbis rossz ízűvé válnak a hernyók számára.
Josef Steufer hernyókat engedett rá egy lóherehálózatra, hogy rágcsálják az egyik növényt. Később újabb hernyókat hozott, melyek választhattak a sérült hálózat növényei és egy új hálózat növényei között. A hernyók túlnyomó többsége mindig a sértetlen hálózatot választotta, mert ott a növények még nem készültek fel a támadásra, és nem romlott el az ízük.
A lóhere hálózatnak azonban hátrányai is vannak. Ha az egyik növényt vírus fertőzi meg, az gyorsan átterjed a többi növényre, ami az egész kolónia vesztét jelentheti.
