Az emberi helyváltoztatás dinamikáját mutatja be az a Nature-ben megjelent cikk, ami Barabási Albert-László és kutató társai eredményeit ismerteti. Barabási Akadémiai székfoglalóján már tett említést erről az új kutatási területről. Állatok mozgását már régebb óta vizsgálják, de az emberek helyváltoztatásának a kutatása eddig nehézségekbe ütközött. Manapság azonban mindenki rengeteg „digitális lábnyomot” (pl. internetes rendelések, bankkártya használat, mobil telefon) hagy maga után, ami nagymértékben megkönnyíti az ilyen jellegű vizsgálatokat. A publikációról az Index számol be és témával kapcsolatban Vicsek Tamást is megkérdezik.
Barabásiék azt találták, hogy az emberek mozgásának a dinamikája hasonlít az úgynevezett Lévy eloszláshoz. A véletlenszerű viselkedési mintázatokat nagy, ugrásszerű lépések bontják meg. Ez nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük az emberek tipikus napirendjét (otthon, munkahely, esti program, otthon). A módszertan segíthet a közlekedésszervezéstől kezdve a vírusok terjedésének megértéséig sok területen.
Vicsek Tamás - akinek Barabási egyébként a tanítványa volt – és csoportja az utóbbi időben a kollektív mozgást tanulmányozzák. Legutóbbi kísérletükben sólyomra, gólyára és siklóernyősökre erősítettek helymeghatározót, és repülési stratégiájukat hasonlították össze. A madarak és a siklóernyős is meglepően pontosan követték azt a modellt, mellyel a fizika leírja, hogyan lehet optimálisan átjutni egyik légrétegből a másik, eltérő hőmérsékletű rétegbe.
Barabásiék azt találták, hogy az emberek mozgásának a dinamikája hasonlít az úgynevezett Lévy eloszláshoz. A véletlenszerű viselkedési mintázatokat nagy, ugrásszerű lépések bontják meg. Ez nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük az emberek tipikus napirendjét (otthon, munkahely, esti program, otthon). A módszertan segíthet a közlekedésszervezéstől kezdve a vírusok terjedésének megértéséig sok területen.
Vicsek Tamás - akinek Barabási egyébként a tanítványa volt – és csoportja az utóbbi időben a kollektív mozgást tanulmányozzák. Legutóbbi kísérletükben sólyomra, gólyára és siklóernyősökre erősítettek helymeghatározót, és repülési stratégiájukat hasonlították össze. A madarak és a siklóernyős is meglepően pontosan követték azt a modellt, mellyel a fizika leírja, hogyan lehet optimálisan átjutni egyik légrétegből a másik, eltérő hőmérsékletű rétegbe.