A Network blogon kb. havonta 1 alkalommal szeretnénk neves hálózatkutatókkal készített villáminterjúkat bemutatni.
Első interjúalanyunk Vicsek Tamás, Széchenyi díjas akadémikus, akinek a kutatócsoportjával hálózatkutatási témában végzett kutatásainak az eredményeit 2 alkalommal is publikálták az egyik legnevesebb természettudományi folyóiratban, a Nature-ben:
Jelenleg milyen hálózatkutatási témán dolgozik?
A hálózatok modellezésének fejlődése folyamatosan új kihivásokat jelent. Úgy tűnik, a nagy hálózatok realisztikus modellezésekor a jövőben jelentős szerepet fog kapni a halózatok elemeihez, a csúcsokhoz rendelhető speciális tulajdonságok figyelembevétele. Nézzük például, hogy a hálózatok szerkezete, és a csúcsok tulajdonságai milyen kapcsolatrendszerben állnak.
Milyen irányba tart a hálózatkutatás, van-e még jövője?
Mindenképpen nagy jövő előtt áll a hálózatkutatás, mert két dolog nyilvánvaló: i) folyamatosan keletkezni fognak egyre nagyobb, és egyre érdekesebb adatrendszerek ii) az eddigi módszerekkel csak a hatalmas információmennyiség egy piciny hányadát sikerült interpretálni.
Kapcsolható-e a kollektív viselkedés vizsgálata a hálózatkutatáshoz?
A kollektiv viselkedés csak úgy valósulhat meg, ha a résztvevők kommunikálnak. Ez a kommunikációs hálózat nagyon összetetten függhet magától a kollektiv viselkedéstől is, és ezért nagyon nemtriviális informaciókra van szükségünk az összehangolódott elemek egymással való kapcsolatrendszeréről.
Miben különbözik a hálózatos szemlélet egy klasszikus statisztikai megközelítéstől?
A klasszikus - elsősorban statisztikus fizikai - szemlélethez képest az a nagy újdonság, hogy a hálózatot alkotó elemek - nem úgy, mint például egy egyszerű anyagban az atomok - nagyon különbözőek lehetnek. Ha bármelyik eleme a komplex rendszernek hiányzik, annak már lehet jelentős hatása az egész rendszerre. Egy kulcsfigura kiesése szétszakíthat egy csoportosulást, míg egy vizmolekula hiánya semmilyen körülmények között se okozhat komoly változást.
Mi a véleménye a social network kutatásokkal kapcsolatban felmerült személyiségi jogi aggályokról (pl. elemezhetőek-e munkatársak közötti e-mailek egy cégnél, vagy ügyfelek közötti hívások hálózata)?
Ebben a kérdésben sokakhoz képest gondolkodok másképp. Hiszek benne, hogy a személyes adatok korrekt felhasználása éppen hogy a személyek érdekét szolgálja, a működés optimálisabbá tételén keresztül. Amikor valakit előreengedünk egy zsúfolt bejáratnál, átmeneti hátrányba kerülünk, de tudjuk, hogy ezzel a tömeg folyamatos mozgását elősegitjük. Adataink mások által való korlátozott, vagy éppen anonimizált megismerése nem szokott közvetlen előnnyel járni (de az orvosnál például igen), de gyakran hozzájárul jobb szolgáltatások, munkafeltételek, stb. kifejlesztéséhez.
